Tételek

1. Vallási közösségek jogi kategóriái Romániában

Kultusz (12 év folyamatos működés, tagsága min. a teljes lakosság 0,1% -a), vallási egyesület/asociatie religioasa – min. 300 tag), vallási csoport (szabadon alakulhat)

2. Vallásdefiníciók társadalmi jelentősége (az állami elismertség előnyei)
Előnyök (állam nyújtotta biztonság, védelem - vallásszabadságból fakadó jogok, anyagi előnyök – adókedvezmények, szubvenciók, „Tiszteletre-méltóság” elnyerése)
Hátrányok (tevékenység korlátozása közintézményekben, negatív sztereotípiák asszociációja, megbélyegzés veszélye („kultusz”, „szekta”))

3. Szubsztantív és funkcionális definíciók
Szubsztantív - könnyen operacionalizálhatók, operacionalizálás = a vallás dimenzióinak megállapítása, cGuire vagy Glock-Stark szerinti dimenziók
A vallás funkciói Tomka szerint: értelemadó funkció, integrációs funkció, legitimáló funkció, újító (prófétai) funkció

4. Vallás dimenziói

Kognitív, rituális, élmény- és közösségi dimenziók.

5. Vallás feltételezett funkciói

Értelemadó, integráló, legitimáló és újító funkciók.

6.      Románia fontosabb vallási közössége

Területi elhelyezkedés, etnikai vonatkozások, a különböző politikai rezsimek hatása az egyházakra.

7. Weber és Troeltsch modelljei 

Egyház, szekta, szekták egyházzá válása, illetve egyház, szekta és misztikus vallásosság)

Egyház: nagy, tagsága beleszületik, társadalmilag elismert,  szervezetileg hierarchikus, bürokratikus

Szekta: kicsi, tagsága belép, társadalmilag nem elismert, „lázadó”, szervezetileg demokratikus, karizmatikus

Misztikus vallásosság (Troeltsh) (a vallásgyakorlók közötti kapcsolat lényegtelen - spontán „paralellizmus”; közömbösség a szentségek, dogmák, etikai normák, vallási szervezetek iránt;  nincs tagsága, kidolgozott tanrendszere - „közösségi” jellege kérdéses; nem kíván elkötelezettséget – nincs mi iránt; tagjai magasabb képzettségűek; vallási elitizmus: nem ismeri el az isten előtti egyenlőséget)

8. Wallis modellje

Típusképző szempontok (vallási csoport és annak környezete közötti viszony, vallási világkép legitimációja), típusok (egyház, felekezet, szekta, kultusz), a modell alkalmazhatósága makro- és mikro-szinten.

9. Vallásosság típusai és ennek kapcsolata a szervezetek dinamikájával

Típusképző szempontok (vallásosság mértéke és a vallásos szerep diffúz/szegmentált jellege), vallási orientáció típusai, szervezeti átalakulások.

10. Barker modellje az egyház-jelleg erősségéről

Kapcsolat egyház és állam között – erős, gyenge

Egyház státusa – formálisan elismert / nem elismert

11. Civil vallásosság 

Népszerű vallási elemek egy politikai nemzet tagjai körében – vallási hovatartozástól függetlenül. Transcendál felekezeti és kulturális különbségeket, mozgósít politikai célok irányába és legitimálja a politikai közösséget és hatalmat, jól adaptálódik a modern, differenciálódott társadalmakhoz, a vallásosság magas foka valósulhat meg (nyilvános vallásgyakorlás alapján).

12. Bázisközösségi mozgalmak jellemzői (Horvát Zsuzsa p. 243-245)

Alapegységek face-to-face csoportok, tagjai elkötelezettek, egalitárius törekvések jellemzők a csoportközi viszonyokra (vezetők-vezetettek, papok-laikusok, férfiak-nők között), a szervezet  decentralizált, a csoportok bizonyos fokú önállósággal bírnak.

13. Szekták és állam viszonyának konfliktusos dimenziói

Hadviselés-katonaság, politika, gazdaság, társadalmi státus, oktatás, szórakozás, a közösség határainak fenntartását szolgáló eszközök, prozelitizmus.

14. Szekták típusai – „Klasszikus” és „pünkösdi” szekták

Klasszikus szekták:

fiókszervezetekre épülő, centralizált, bürokratikus szervezet, írott anyagok révén megvalósuló tematikai és procedurális egységesség (kulturális környezetek sokfélesége és a diverzifikálódás veszélye,  írott anyagokra alapozás eredete), viszonylag személytelen viszonyok(a fokozott centralizálás következtében), kvázi-vallásos irodalmi anyagok használata, intellektuális jelleg, szervezési-gazdasági pragmatizmus.

Pünkösdi szekták

Személyes vallási élmény egy helyi közösségben, intellektuális jelleg helyett élményközpontúság (nyelveken szólás, prófétálás, gyógyítás,  stb.), fundamentalizmus, egyszerűség stílusban, oralitás, egyszerűség tanokban (dichotóm morális tanítások), alsó osztályok mint társadalmi rekrutációs háttér (változások e téren)

15. Szekták átalakulását előmozdító tényezők

Konverzióra fektetett hangsúly a tagfelvételnél, karizmatikus alapítók, szervezeti változások (bürokratizáció és papság kialakulása) (Wilson, p. 105-122)

           

16. Új vallási mozgalmak jellemzői (első generációs hívek, fiatal tagság, karizmatikus vezetők, felsőbb társadalmi rétegekből származó tagság)

17. Új vallási mozgalmak típusai (Wallis, Roy valamint Stark-Bainbridge modelljei)

A világhoz alkalmazkodó (world-accomodating), a világot helyeslő (world-affirming), a világot elutasító (world-rejecting) típusoké. Stark-Bainbridge tipológiája („audience cults”, „client cults”, „cult movements”)

18. A vallási konverzió elméletei

Vallási konverzió típusai (radikális átalakulás, reaffirmáció), a relatív depriváció elmélete, a Lofland-Stark modell, az agymosás-elmélet

19. A vallási konverzió kutatás empirikus eredményeinek összegzése Dawson nyomán

20. A szekularizáció a társadalmi differenciálódás elméletében 

Ttársadalmi differenciálódás, racionalizáció, pluralizáció, vallás privatizációja, vallás individualizációja. (segédanyag)

21. A szekularizáció „kínálati-oldal” elmélete

Stark-Iannacone hét tézise

22. A hivatalos vallásosság modelljének keletkezése és jellemzői

23. Az egyházi igazgatás típusai

Episzkopális, kongregacionális, és presbiteriális igazgatás

24. Mágia

Mágia definíciója (Malinosky és Goody)

Mágia típusai (Fraser)

25. A vallás mint jelentésrendszer

Externalizáció, objektiváció, internalizáció

Nomosz és káosz

Jelentésrendszer, a jelentésrendszer krzisei, plauzibilitási struktúra

26. Plauzibilitási struktúra és szubszcocietális plauzibilitási struktúrák

Plauzibilitási struktúra jelentése,

Szubszocietális struktúrák: szektarianizmus, tribalizmus, lokalizmus